Amíg az ember nem ér a közelébe, csak elképzelése lehet róla, hogyan szeretné megélni az öregkorát. Mit szeretne csinálni, amikor mindenre van ideje, hogyan szeretné tölteni a napjait – hogyan szeretne élni, túlélni. Mert sokan mondják, akik átlépték a hetvenötöt, hogy mennyi mindennel meg kell küzdeniük. Ilyenkor jön az elmagányosodás, a változásokhoz való alkalmazkodás hiánya, és sok olyan nehézség, amellyel fiatalon, de még középkorúként sem biztos, hogy találkozik. Hogyan váltható ki a céltalanság? A biztos receptet nem tudom, de azt igen, hogyan él teljes életet az a hetvenöt éves hölgy, akivel nemrég találkoztam. Lehet tőle tanulni.
Kicsit önmagának is mondta ezt
A hölgyet nem ismerem jól, háromszor beszéltem vele telefonon, egyszer személyesen, mégis látszik, húsz évet letagadhatna a hetvenötből. Hogy annyi idős, már a telefonban elárulta, gyorsan hozzátéve: „De fiatalos hetvenöt vagyok ám!” Talán kicsit önmagának is mondta ezt, hiszen néha nem árt, ha eszébe jutnak az embernek a jó tulajdonságai, szerencsés adottságai. Olyankor jobb lesz az a nap.
Már a megismerkedésünk apropója megmutatta, miért lehet rá irigykedni. Mindössze annyi történt, hogy megvásárolt egy régi, díszes üveget az interneten. Mert persze, hogy tud a neten vásárolni, hiszen ő „fiatalos hetvenöt”. Titokban vette, a fia egyik barátjának lesz ajándék, meg akarja lepni vele.
„Időm van bőven”
Megvette az üveget, de a postázás helyett kitalálta, eljön érte személyesen. Budapestről Szegedre. Egy kétezer forintot érő üvegért. „Meg fog ismerni, hátizsák lesz rajtam, a kezeimben pedig sétabot, mindig azokkal járok” – mondta. Amikor az ember rohan, szalad, az ilyen helyzeteket megoldja postázással, a futár házhoz is viszi a csomagokat. De mi abban a „buli”?
„Ilyenkor vonatra pattanok, és utazom egyet. Időm van bőven, a vonat és a villamos ingyenes. Most is utánanéztem a Google-ben, mit érdemes megnézni Szegeden. A dómot biztosan nem hagyom ki” – mesélte, miközben elsüllyesztette az üveget a hátizsákjában.
Mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát, ez alapján pedig a hölgy maximum negyvenéves lehet legbelül, olyan fiatalosan mozgott, beszélt, gondolkozott. Nem faggatóztam, de így is mesélt: a férjéről, a fiáról, a hobbijairól. Olyan közvetlen és barátságos volt, hogy nem is csodáltam, mennyire üde és vidám egy kétórás vonatozás után. Tényleg „fiatalos hetvenöt”. Persze ez csupán egyetlen példa, de talán egy olyan, amelyre szívesen gondol mindenki, aki még csak halad az öregkor felé. Mert jó lehet így élni „öregen”.