Kiút a saját ketreced keretei közül

Kiút a saját ketreced keretei közül

Egy esős hosszú hétvége tanulságai

A hó olyan gyorsan tűnt el, mint ahogy érkezett. Az első márciusi napsugarak új reménnyel, melegséggel töltötték meg a lelkem. Irány a természet! A fák, bokrok még nem reagáltak az enyhülésre, ők tudtak valamit.

Érkezett a hosszú hétvége, gondolatban már beosztottam a négy egybefüggő szabadnap minden percét: “Jut idő az elmaradt dolgok rendbetételére, jut egy kis kirándulásra, bringázásra, sétára, kicsit talán még előre is dolgozhatok, ha lesz kedvem és természetesen kipihenem magam, mert megérdemlem.” – gondoltam.
Tervezett öröm és boldogság.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: google
Megosztás itt: email

Nem aludtam túl sokáig. Az első ébredésem után nem fordultam a másik oldalamra és adtam magamnak még egy hunyást, mint máskor.

Felkelve, kinéztem, kellemes tavaszias, napsütés kívánt “jóreggelt”. Minden jól indult, a fények, a színek, a madárhangok, ahogy egy tökéletes nap indulhat.

Dél körül megérkeztek a felhők, összeálltak és masszív szürkeségükből elindult a lehangoló esőáradat. Eltűntek a színek, a madárcsicsergés, a jókedv, a remény,
“Ha így marad, akkor annyi a holnapi természetjárós programnak is” – állapítottam meg. És annyi is volt, sőt még két nap hasonló szürkeség következett.

Láttál már farkast ketrecbe zárva? A szűk kifutó kitaposott ösvényei jelzik, a szabadulásra vágyó vad, őrületig ismételt, kiút keresését a ketrec kegyetlen keretei közül. Hasonlóan éreztem magam, ahogy egyik ablaktól a másikig vonultam újra és újra, vágyva a csobogás csendesedését és a megváltó fénysugarakat, amik áttörik a szürke felhőpáncélt.

Remény nélkül!?

Reménytelen, kilátástalan helyzetbe sokszor kerülünk, ezért nem mindegy hogyan dolgozzuk fel az ilyen szituációkat.

Jómagamon különböző szakaszokat vettem észre.

Csendes belenyugvás az elején, amikor még türelmet erőltettem magamra, amikor még hittem abban, hogy megváltozik a helyzet. Ekkor még próbáltam a figyelmemet másfelé terelni. Próbáltam átrendezni a programot, előrehozni a benn végezhető dolgokat, hátha később javul a helyzet.

A türelem elfogytával elérkeztem egy kiégett, ötlettelen helyzetbe, amikor semmi sem tudott felvidítani, még olyan sem, ami máskor kikapcsol, újrahangol, beindít. Semmi sem működött. Ekkor már nehéz volt bármi más tevékenységre koncentrálni, ami tovább fokozta az állapot súlyosságát.

Egy szokásos reakció lehet a tehetetlenségből való kiútkeresésnek a dühös, “csakazértis” hozzáállás. Sorba véve az alternatív megoldásokat is végül úgy döntöttünk, hogy ignoráljuk, semmibe vesszük a rossz időjárást, ahogy őt sem érdekelte a mi tervünk. Öltözékünkkel próbáltunk a körülményekhez alkalmazkodni, amennyire lehetséges volt. Középső ujj felmutatva az időjárásnak, fog és ököl összeszorítva, elszántan elindultunk sétálni az esőben.

A történethez hozzá kell tennem, hogy térd-izületi problémák nehezítik a szabad mozgásom. Műtét, gyógyszerek, étrend kiegészítők stb.
“Az ember addig él, amíg abba nem hagyja a lélegzést.” Hasonlóan gondolkodom a mozgás, terápiás hatásáról is. Ahhoz, hogy mozogni tudj, gyakorolni kell, akkor is, ha nehéz. Ezért is volt olyan fontos a négy napba tervezett kirándulás.

Öltözetünk hamar elázott. A hűvös eső és az időnként feltámadó szél együttese hatékonyan kihűti a felhevült lelkesedést is. A felénél elkezdett kellemetlenkedni a térdem. A lépések egyre rugalmatlanabbá, nehézkesebbé, majd fájdalmasakká váltak. A koronát a lakásba vezető lépcső megmászásának kínjai tették fel.

Ez a kitörési kísérlet nem hozta meg a kívánt hatást. Kudarcként éltem meg. Elérkeztem egy depressziós, tanácstalan “hogyan tovább”, kiégett “nincs kiút” állapotba.

A csúcspont

Még másfél nap volt a négyből…

Az igazán jól szerkesztett filmekben, az aranymetszés szabályainak megfelelően, itt kellett elérkezni a csúcsponthoz. Az igazán jól szerkesztett sanyarú történetemben pedig elérkeztünk a mélypontra.

A happy end-hez vezető utat a hozzáállásom, a gondolataim megváltoztatása nyitotta meg. Köszönet egy hozzászólás írójának:

“Örülj, ha esik az eső, mert ha nem örülsz, akkor is esik” (Ősi zen bölcsesség)

És megtörtént a csoda.

Ráakadtam egy weboldalra, ahol egy kerekesszékes ifjú hölgy történeteit olvashattam, videóit nézhettem. Akinek azt jósolták az orvosok, hogy 18 éves koráig fog élni, aki 15 évesen el kellett, hogy döntse, hogy mit kezd a maradék három évével. Sajnálkozva, belenyugodva a sorsába végig sírja vagy “carpe diem” (élj a mának) elvet alkalmazva élvezi az élete minden napját. A nagykorúságot több, mint 10 éve átlépte. Tele van tervekkel, vidámsággal, mosolygással. Talán már ráismertél Mosolykára?

A tanulság magamnak

Mit nyavalyogsz, hogy fáj a lábad, ha neked legalább van működőképes lábad?
Azt hiszed azon múlik a boldogságod, hogy minden tökéletes-e?
Tényleg a körülmények az okai annak, ha rosszul érzed magad?

Szerintem, a válaszaimat már sejted… 🙂

Kiút a saját ketrecedből

Ha előfordul veled olyan helyzet, amikor úgy érzed, gödörbe kerültél, amiből nehéz lesz kimászni. Keress olyan fogódzót, mint pl. a fenti video. Ami kizökkent. Ami segítségével kívülről tudod magad nézni és el tudsz magaddal beszélgetni

Fogalmazd meg és tedd fel magadnak a saját kérdéseid!

Ha őszintén válaszolsz azt tapasztalod, hogy minden megváltozik, hamarosan minden rendben lesz! Egyszer csak eláll az eső, kisüt a nap, a lépcsőn járás sem olyan nehézkes, kimehetsz a szabadba, élvezheted a természet szépségeit és végre teljessé válhat a hosszú hétvégéd.

Teljessé válhat az életed.

Ledőlnek a saját magad állította korlátok, megtalálod a kiutat a saját ketrecedből!

Örömmel és lelkesedéssel dolgozunk, hogy érdekes és hasznos cikkeket hozzunk neked.
Kérlek, ha sikerült jó érzést vagy egy kedves, hasznos gondolatot előidéznünk az olvasás közben, oszd meg velünk egy hozzászólás formájában!
Számunkra ez az igazi elismerés!

Ha hasznosnak találtad a cikket, segíts nekünk! Oszd meg ismerőseiddel is!

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: google
Megosztás itt: email
0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments