Külföldre ment a gyermekem – az elszakadás nehézségei

Megosztás:

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: whatsapp
Megosztás itt: pinterest
Gyerekként megélve kaland, amikor valaki külföldre költözik, vagy a tanulmányai, vagy egy munkalehetőség miatt, szülőként viszont olykor meghasad az ember szíve. Az elszakadásnak olyan foka ez, amely próbára tesz mindenkit. Ilyenkor is fontos azonban, hogy a szülők támogassák a gyermek céljait.
Külföldre ment a gyermekem

Kezdem egy személyes példával. Egy barátom egyetemistaként kitalálta, hogy Angliában csinálja meg a szerencséjét. Hónapokig tervezgetett, kuporgatott, és bár konkrét munkalehetősége nem volt, úgy gondolta, majdcsak talál valamit Londonban. Édesapja minden alkalommal lebeszélte az utazásról, érvelt, példákat hozott fel ellene, de a gyermek hajthatatlan volt. Ki is ment. Hónapokig próbálkozott, de vagy nem kapott munkát, vagy ha igen, kihasználták a helyzetét, és fizetés nélkül elzavarták. Az összes spórolt pénze elfolyt, így választania kellett: az utolsó fontokból kifizet még egy heti lakbért, és várja a csodát, vagy megveszi a repülőjegyet hazafelé. Megvette. Amikor hazaért, az édesapja csak annyit szólt: „Ugye megmondtam, fiam”.

Neki kell meghoznia a döntést

Ez persze egyetlen példa, és nem is általános, mert sokaknak bejött a külföldi élet, ám az alaphelyzetet jól bemutatja: amikor a gyermek külföldre vágyik, az egy olyan szintű elszakadás a szülőktől, hogy mindkét fél számára nehézségekkel jár. Nagykorú gyerek esetében a döntést természetesen neki kell meghoznia, ám a családi kupaktanács azért minden esetben adhat néhány jó tanácsot, mielőtt felszáll a gép.

Amikor viszont felszállt, a szülő itthon marad. Akkor is nehéz ez, ha már egy ideje külön élt az utód, ám akkor még nehezebb, ha az egykori gyerekszobát hagyta üresen. Több beszámoló is azt mondja, ilyenkor az a legnehezebb, hogy az apa és az anya rájön: nincs már rájuk szükség. Vagyis persze, van, de nem úgy, ahogy eddig. Szeretett gyermeke megpróbál nélküle boldogulni, önmagáért felelni, döntéseket hozni. Ráadásul olykor több ezer kilométerre. Ez egy olyan elszakadási pont, amely akkor is nehéz lenne, ha az utcán belül kötne ki a gyerek, sokkal erősebb azonban az érzés, ha országot, akár kontinens is vált. 

Fontos, hogy támogasson a szülő

Mert mi történhet? Ha nem sikerül neki, ha nem jönnek be a tervei, hazakullog. Csalódott lesz, elkeseredett. Ezt nem akarja egy szülő látni. Ha összejön minden, beleszeret az új életébe, kint érkezik majd a párkapcsolat, esetleg házasság, gyerek, letelepedés. Az unokát évente néhányszor látja majd a nagyszülő, a nagy dolgokról csak az internet segítségével értesül. Ezt sem a legkönnyebb megélni.

Mindennel együtt viszont a legtöbb szakértő szerint fontos, hogy egy szülő támogassa a gyermekét a céljai elérésében, segítsen neki az új világ felfedezésében – ha pedig nem találja meg a számításait, ne dörgölje az orra alá az igazát.

0 0 vote
Article Rating
Gyúrós István

Gyúrós István

Gyúrós István vagyok, újságíró, szövegíró, a www.atpszovegiras.hu egyik alapítója. Remélem, hogy az általam írt cikkekben is találsz néhány morzsát, ami segít a változásban!
Sunny Magazin logo

Társalgó

A te családodban van példa a fentiekre?

Mit csinálnál, ha másik kontinensre költözne a gyermeked?

Subscribe
Visszajelzés
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments

Regisztrálj az oldalunkra kedvezményekért!